Zenei és videó anyagok
Bojtár László zeneszerző 1926.
február 21-én született Mohácson. A gimnáziumot szülővárosában kezdte,
majd a ciszterek pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában folytatta, és ott
érettségizett 1944-ben. A háború után a pécsi egyetem jog- és
államtudományi karán szerzett abszolutóriumot.
Pécsi Sebestyén zeneakadémiai
professzor, aki 1948-ban mutatta be egy bírálatra hozzá küldött művét
a budapesti Bazilikában.
1949-től 40 éven át katolikus kántori szolgálatot látott el
szülővárosában, Mohácson. Kitartott tehát a nehéz időkben is, bár az
egyházi szolgálat nem volt érdem.
Mérföldkő volt életében, hogy egy Magnificat-pályázat eredményeképp Bárdos Lajossal került kapcsolatba,
aki így vélekedett: "valamennyi művében erős zenélő kézség nyilvánul meg". Ettől fogva fejlődését irányította az idős mester. Az ökumené Bojtár László működésének idején széles körben nem volt elfogadott, de ő kézenfekvő természetességgel közreműködött alkalmanként minden felekezet rendezvényein /református, evangélikus, izraelita.
1978-ban részt vett a református egyház által meghirdetett korálvariáció-pályázaton
, és belekerült munkája az általuk publikált kötetbe. 1989-ben a miskolci Szent Anna
egyházközség által kiírt pályázatra küldött hét orgonadarabját „életművéért” első díjban
részesítette. 8 orgona-kompozícióját
Áment Lukács pannonhalmi bencés atya CD-re játszotta már.
Komponista működésének másik fő területe a népzenei feldolgozás. Ezek
folyamatosan hallhatók rádióműsorokban.
A mohácsi iskolák részére számos mesejátékot komponált Bojtár László.
Ezek közül kiemelkedik az 1967-ben bemutatott gyermekopera.
Két emlékhangverseny anyaga CD-n is megjelent, melyeket a Magyar Rádió
szintén műsorán tart. Egyik lemezen Fúvósötösét a budapesti Concordia fúvósötös játssza. A
műveit tartalmazó szerzői CD-n oboa-zongora darabok, kórusművek,
orgonadarabok, kamarazenekari kíséretes énekszólók, a ma már muzeális
értéket képviselő Magyar Állami Népi Együttes szerepel.
Kórusműveit mohácsi, pécsi,
győri és budapesti kórusoknak ajánlotta. Oboa-zongora művei részben a
népdalfeldolgozás, részben a népdalok hatására írt kompozíciók
kategóriájába sorolhatók.
A londoni International Music Museum őrzi Bojtár László anyagát.
A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézeténél szintén
fellelhetők művei. Életműve feldolgozásra vár.
Előadóként is fórumot
kapott népzenével foglalkozó műsorokban a budapesti, a pécsi és az újvidéki rádióban.
Mohács művelődéstörténetének megszállott kutatója volt. Ezt jelzi három akadémiai pályadíj, nyolc
kötetnyi kéziratos monográfia
és a helyi, valamint megyei sajtóban publikált 300 újságcikk. 1988-ban Baranya
megye részesítette „kiváló munkáért”
kitüntetésben, 1993-ban Mohács városa tisztelte meg díszpolgári címmel.
1995. november 13-án hunyt el Mohácson.
Stílusa
A fenti adatokból már kiderült, hogy ő is a rohanó XX. században élt, mégis alapélménye a magyar népzene. Ezt feldolgozva kölcsönöz neki egyéni színt. De dallamai olyankor is a népdal lelkületét sugározzák, mikor nincs szó annak feldolgozásáról. Akkordjai soha nem atonálisak, hiszen élete is harmónikus volt – az avantgarde távol áll tőle. Így bárki számára követhető. Mégsem rossz értelemben populáris, hiszen e gyakran modális harmóniák igen választékosak: tehát a zeneileg képzettebb hallgató is örömet lel muzsikájában. Szerkesztésmódja sokszor polifónikus, a forma mindig világos. E tekintetben a távoli nagy előd, Bach is hatással volt rá. Aki mélyebben megismeri alkotásait, arra a következtetésre jut, hogy Bojtár Lászlónak felismerhetően saját stílusa van. Köszönheti ezt zenei őszinteségének, mellyel kitartott saját gondolatai mellett – be nem hódolva sem az olcsó népszerűség, sem a zenei arisztokratizmus kísértő irányainak.